Azok figyelmébe ajánlom a kategoriákon belül a "Kezdetek" menüpontot.

Meg különben is nem török írói babérokra.

Meg … hát lehet hogy elég sajátos a megközelítésem, ugyanis Én nem akarok mindenáron üzletteket kötni, nem azért vagyok magánnyomozó mert ebből élek, mindenáron szükségem van az üzletkötésre a pénzre, a keresetre, mintahogy anno nem azért jártam be dolgozni, hogy "megkapjam a fizetésemet".

Szóval azért vagyok magánnyomozó mert ez áll legközelebb ahhoz amit egész életemben eddig csináltam, értelem szerűen a  rendőri pályán tanúsított elhivatott, morális, megfelelő erkölcsi normák között gondolkodva tudom művelni a magánnyomozással kapcsolatos teendőimet.

S többek között ebbe, vagyis az ilyen fajta értékrendbe véleményem szerint nem fér bele, hogy Én bármit is publikáljak ezzel kapcsolatban, hisz … s itt mindenki gondoljon amit akar.

Magánnyomozó Iroda

Nyitvatartás

Kicsit a különböző közösségi oldalakhoz fűződő viszonyomról:

Megítélésem szerint nem illik ehhez a munkához, hogy kivigye az ember a családját, rokonait, barátait a különböző közösségi oldalakra, hogy ott "bárki, akárki", kutakodjon benne, s esetleg a magánnyomozói munka során azzal kapcsolatban vissza tudjon élni.

Persze lehet, hogy csak a szakmai múltam, az alapvető óvatosság, elővigyázatosság  diktálja bennem ezt a fajta "konspirációt", de jobb félni mint megijedni, tartja a közmondás.

Szóval a lényeg, hogy megkerestem a jelszavam, s hosszú idő után ismét beléptem a facebookra, mely mintha áttekinthetőbb és könyebben kezelhető lenne mint volt.

Rögtön elkezdtem nyomogatni mindenféle irányba, letöltöttem, feltöltöttem, kiegészítettem továbbá még úgynevezett facebookos névjegykártya is keletkezett, mint alább látható:

Puskás András Magánnyomozó | Névjegy létrehozása

Magánnyomozó Iroda

Nyítvatartás

Ide klikk, oda klikk, s ilyet generált a progi, amit  persze html szerkesztővel lehet tovább finomítgatni.

Igen, igen, igen.

Leesett a hó és minden szabad gondolatom a sielés körül kezedett el pörögni. Természetesen egyből néztem a síléceim állapotát, beindult a tervezgetés, találgatás mikor, hová,  mennyi időre lenne érdemes eltőlteni egy kis pihenést. Persze semmi konkrét nem született. Aztán egy múlt hét elejei hirtelen email váltás eredményeként mint "állat" tartottam Ausztria felé szombat hajnalban lazítani Nassfeld síterepén két napig. Merthogy  december 05-én nyitottak "nyítási" kedvezménnyel, amit azonnal meg kell ragadni, hisz két méter a hó, lehet "szűzhavazni".

Nahát az eltervezett lazításból nem lett semmi, mert kifelé mint őrült igyekszik az ember, hogy mennél hamarabb a pályán legyen, aztán utólsó lélegzetig, zárásig síelés, utánna az első útba eső szállásra beesés, kis kaja, alvás reggelig, s rohanás a pályára, hogy kisíeljük a napot zárásig, aztán rohanás haza megint csak mint őrült, mert hisz mennél hamarabb haza kell érkezni.

Szóval ha lazítás nem is, de bukdácsolás, hempergés, léc keresés, bokor ugrás, fával szemezés, meg szakadék kerülgetés mélyhóban az mind meg volt, úgyhogy a síelési étvágyam egy időre csillapodott.

Ez egy igen elcsépelt téma, és mégis miért írok rólla, mert a blog jobb alsó sarkában van a hírolvasási lehetőség, s meglepődve tapasztaltam, hogy a Chrome semmit nem csinál.

Alapvetően Én macen safarit, windowson explolert használok, mert ez az alapértelmezett böngésző amivel az op rendszer minden többi alkalmazása együtt működik és nem kellenek még plusz beállítások. De temészetesen kell 1-2 alternativ böngésző tesztelésre, s itt lép be nálam a Chrome, Opera, és Firefox.

Szóval a két hírolvasóból a Chrome egyiket sem, Firefoxal csak az Atom, míg az Opera igen látványos, a Safari és az Exploler pedig hozzák a szokot színvonalat.

Nincs mese, meg kellett oldani, így szép sorjában péntekig még hétköznap mindegyik kocsi téliesítése megtörtént.

Még szerencse, hogy csak az egyikre kellettek új gumik.

Konkluzió: nem árt néha elhinni az időjárás előrejelzést.

Vissza a főoldalra

Amit imádok, amikor lehet siklani, csúszni lefelé kényelmessen, aztán még kényelmesebben felvisz a kabin, és újra lefelé és vissza egész nap ( persze kis kaja meg ivóka azért nem árt).

Egy szónak is száz a vége (tartja a mondás) imádok síelni, de az ilyen havat … , mit mondjak.

ilyen volt.